A hétvégi háborúsdi jó volt, de hétfőn le kellett nyelnem egy komolyabb békát is.

Pénteken kipróbáltam az airsoftot. Most kevésbé voltam reflektív, elsősorban játszani akartam. Az ajánlaton is gondolkodtam. Talán a körök közötti szünetben helye lehetne a filozófiának is. Kérdéses és problémás, de innen legalább el tudnánk indulni a lehetőségek felé... Közben választ kaptam a kérdésre, hogy hol van a filozófia határa. Tegnap ismét kaptunk egy nagyon kecsegtető ajánlatot. Egész napos oktatás, felét tartsam én. És ehhez csupán frigyre kellene lépni Ezoterikával.

És itt van az a pont, ahol meg kell húznom a vonalat. Mert hiába, hogy vannak spirituális irányba hajló filozófiák. És hiába, hogy az ezoterikusok szeretnek idézni filozófusokat. A filozófia nem fér meg az ezotériával. Hogy miért gondolom így? 

Tegyük föl, létezik az igazi ezotéria. Ez szembe megy a vulgarizált és elüzletiesített változatával, ami négy hét alatt garantál megvilágosodást és meghegeszti az aurádat is. Hogy milyen ez az igazi ezotéria, annak meghatározásához most elégséges lesz a wikipédiából kiindulnunk.

"Az ezotéria világába sorolható számos olyan irányzat, mely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele, a világot, annak működését és részeit tudományostól eltérő szempontból (vagy a dolgokat  összefüggéseiben) vizsgálja. A kifejezés a görög εσωτερική, eszóteriké („belső”) szóból ered... ". Ennek két jelentésrétegét érdemes elválasztani. Egyrészt utal arra, hogy ez a titkos tanítás csak egy belső tanítványi kör számára hozzáférhető, szemben a tömegek számára íródott, leegyszerűsített és könnyebben követhető tanokkal. Másrészről a vizsgálódás irányát is erre vezetik vissza, azaz a figyelem az ember belső körére, a lélekre összpontosul. Ennyiben még hasonlatos is lehetne a filozófiához.

Azonban az ezotéria a tudás alapjának a belső-, élményszerű tapasztalatot jelöli meg. Az (általa megfelelőnek ítélt) tapasztalatot tovább nem teszi kérdésessé. Ez annyit tesz, hogyha például nem látod az aurát, akkor az a Te bajod, mivel az aura valóságos létező. A Mesterek átélnek egy élményt, amit auralátásnak neveznek. Ezek a belső élmények általában kemény gyakorlás által válnak elérhetővé. Majd ezekhez a belső tapasztalatokhoz keresnek nyelvi kifejezéseket. Ha jóindulattal állunk hozzá, akkor ezek a nyelvi kifejezések általában erősen szimbolikusak és tömörek. Ha rossz indulattal, akkor hangzatos kifejezésekkel vakítanak. De most ugye az igazi ezotériát vizsgáljuk, így tévedés lenne a rosszindulat... Ezen szimbólumok jelentése pontos megértéséhez általában 1. rendelkezni kell az élményszintű tapasztalattal. 2. a "belső kör" tanítványai közé kell tartozni. Az első pont miatt az ezoterikus "tudás" nem tanítható, át nem adható, mert olyan tapasztalatra hivatkozik, aminek az átéléséhez már vagy elég fejlett vagy spirituálisan, vagy nem. Az élmények kifejezéséhez kedvvel használnak fel mindent, ami hangzatos és meggyőző. Lazán keverhetnek különböző világképeket. Így kényelmesen elfér egymás mellett például a genetika és a szellemekkel folyó diskurzus, az angyaltan meg a Xenu ufó. Ami azért lássuk be, nehezen összehangolható egységes világképpé önellentmondás nélkül. De az ezotéria nem is törődik az ellentmondásmentességgel, hiszen számára nem a gondolkodó lélekrész a valóságot meghatározó alapelv, hanem a tapasztalatot megélő lélek.

A filozófia ezzel szemben a megvizsgált és megértett belső tapasztalatot tekinti a tudás alapjának. Ebből kifolyólag elvileg nincs olyan kijelentése, amit kétségbe nem vonna, meg nem kérdőjelezne - azért, hogy aztán megalapozottabb, biztosabb tudással rendelkezzen. Majd a megértett tapasztalatot igyekszik nyelvileg nagyon pontosan kifejezni. Más kérdés, hogy ez annyira meghaladja a hétköznapi felhasználás szintjét, hogy gyakran érthetetlen szaknyelvvé válik. Ez egyébként csak az életbölcsesség (sapientia) számára jelent problémát a tudományos filozófia (scientia) területén ez a szaknyelviség helyén való.

Nekem személy szerint semmi bajom az ezoterikus mentalitású emberekkel. Sokan vannak, akiknek ettől a intuitívabb és kevésbé racionális látásmódtól lesz kerek a világuk - és jól van ez így. Ahogy Fichte mondja:

"Hogy valaki milyen filozófiát választ, az tehát attól függ, milyen ember: mert egy filozófiai rendszer nem valami holt ruhanemű, amelyet tetszés szerint felölthetünk és levethetünk, hanem átlelkesíti annak az embernek a lelke, akié."  (Első bevezetés a tudománytanba)

Mégis, hiába a kecsegtető üzleti lehetőség, a filoterápia nem társulhat az ezotériával.