Pierre Hadot véleménye szerint az életmódként felfogott filozófia mindig is luxus, mivel a hétköznapok nyavalyái folyton lerángatják a gondolkodót a szellemi magasságokból. Ő a filozófust – akárcsak a bölcset a görög normarendszer – mint egy idealizált, elérendő állapotot gondolja el, ami folyton célként lebeg az egyén előtt.

Én azonban nem a világon felülemelkedő, hanem a világban sajátosan benne lévő egyént tekintem filozófusnak, aki osztozik abban a hitben, hogy önmaga és a világ megértésére irányuló törekvés legjobb módszere az ésszerű kritikai vizsgálódás – vagy legalábbis a racionális oldalunk az, amelyiket leginkább irányítani tudjuk. Ezért a hétköznapi banalitásokban értelmet és megoldást kereső embert véleményem szerint éppúgy tekinthetjük filozófusnak, mint a teli hassal az égi körök rendjét fürkésző elődöket. Azt elfogadom, hogy a hétköznapok nyűgei közt nem mindig fenntartható a problémák racionális megközelítése és az elmélkedés. De ez a filozofálás habitusát nem érinti.

De nézzük meg a kérdés gazdasági oldalait is. Megállja-e a helyét az a kijelentés, hogy mivel a filozófia nem „termelő” tevékenység, ezért gazdasági értelemben haszontalan?

A pszichológiának hála, készültek jelentős gazdasági kimutatások, amik (pont a lényeget szem elől tévesztve) megpróbálják pénzben számszerűsíteni a szenvedést. Kimutatható, hogy a lelki zavarok miatt milyen mértékű lehet a termelékenység romlása, hányan válnak munkaképtelenné, mennyit költenek különböző gyógyszerekre, hangulatjavítókra, stb. El lehet kezdeni számolgatni, hogy a téves megoldások a lelki zavarokra (alkoholizmus, drogfüggőség, stb.) mekkora károkat okoz és milyen szükséges anyagi ráfordítást igényel ennek helyreállítása a társadalomtól. És a válások generációkon átívelő gazdasági hatásai? Milyen hátrányból indul egy egyszülős gyermek? Egy utilitarista érvelés lehetne az, hogyha a filozófiai életvezetés olcsóbban tudja kivédeni ezeket a gondokat, mint a szenvedés „anyagi összértéke”, a filozófiai életvezetés a termelés szempontjából is hasznos. Ha egy fikarcnyival is többre értékelném ezeket az érveléseket, bizonyára keresnék is ide mutatós grafikonokat. De nem. Pedig a negatív meghatározás miatt ez még nagyon egyoldalú lenne, hiszen csak a helytelen gondolkodás kivédéséből következő anyagi hasznokat tüntetné fel a táblázat. A helyes gondolkodás pozitív gazdasági hozadékaiból egy fillért se mutatna fel.

Alapnak veszem, hogy egy személy többé- (ritkább esetben) kevésbé véges forrásokkal rendelkezik. Ezekért a véges forrásokért versengek a különböző javak. Hogy ez mégsem egy steril, evolúciós versengés, az pont a személy belső értékrendje által lehetséges. Az egyén az értékeiért anyagi áldozatot is hoz. Hiába folyik a csapból is egy jó ideje, hogy mekkora válság van mindenhol; a kereskedelmi láncok polcain kapni 3D-s tévéket. Mert van, aki megveszi.

És miért gondolom azt, hogy vannak, akik egy filozófiai tanácsadást többre értékelnek, mint egy HD Tv-t, vagy egy átmulatott éjszakát a barátokkal? Mert manapság egyre erősödik az emberek értelem- és boldogságkeresése. Jó példa erre a pszichológiai magazinok térhódítása és a zsákszámra megjelenő ezoterikus irányzatok. Erről részletesebben a következő posztban írok majd.

Úgy vélem tehát, hogy a filozófia csak akkor luxus, ha belső szabályok szerint gondolkodni az. Ezen a ponton viszont a kígyó saját farkába harap, én is elbizonytalanodom. Meglehet, hogy a filozófia nem gazdasági értelemben luxus?

filozofiai_tanacsadas_luxus2.JPG

Szerző: T. G.  2012.12.04. 21:07 Szólj hozzá!

Címkék: filozófia luxus A lélek iskolája filozófiai életvezetés Piere Hadot

A bejegyzés trackback címe:

https://filoterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr294801823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.