Nemrégiben egy kedves ismerősömmel kellemes nedűket fogyasztva szó fordult a világvégére. Merthogy a legfrissebb értesülések szerint a maja naptár jósolja meg pontosan a mikort. Én kifejezetten szkeptikus vagyok a kérdéssel kapcsolatban. Már csak azért is, mert rövid éltem során legalább egy tucat világvégét éltem át – minden jelentősebb változás nélkül.

Igazán nem értem, mi értelme van megjósolni a világvégét. Ha nem jön be, csak kiröhögnek. Ha bejön – akkor hírneved élettartamán még a tiszavirágok is szánakoznának. (Persze valószínűleg előtte még dollármilliókat lehet keresni egy-egy sikeresen beharangozott jóslattal. Még átszámolom, de ezen az alapon mondjuk 2013 október negyedikén mindenki ráérne meghalni?)

A világvégében hinni nagyjából olyan lehet, mint végignézni egy horrorfilmet. Mégis nekiláttam a filozófiai dekonstrukciónak. Felvetettem, hogy már így is túl sok világvégén vagyunk túl. Volt már bibliai számolgatásokon alapuló éppúgy, mint ezoterikus, számmisztikán, asztrológián alapuló tippelgetések, de éppígy elhúzták már a vészharangokat a modern tudományos világkép hitén nevelkedett csillagászok, tudósok, gazdasági szakemberek, politikai elemzők is. De hiába minden: a katonai nagyhatalmak végjátéka nem következett be, feleslegessé téve Amerikában a világégés-biztos atombunkereket a sufnikban. A számítógépek sem hülyültek meg 2000-ben, így nem kellett előkeresni sem a faekéket sem a szorobánokat. Az első hadronütköztető beindításakor sem jelent meg olyan mesterséges feketelyuk, ami magába szívhatta volna porhüvelyünk. A lényegi elemek sosem változnak a világvégével kapcsolatban, csupán a mikorok, és a miértek. És ezek a változatos miértek teszik igazán érdekessé: Mert mindenféle világnézet követeli az armageddont. Úgy tűnik nekem, hogy nem a világnak, hanem az emberek egy heterogén csoportjának van szüksége a Végre.

(Én a magam részéről egy zombiapokalipszisre szavazok. Előtte kéretem a kormányt, hogy még időben ossza szét a nép közt a helyrepofozott Brad Pitt fegyvereket, telepítsen a környékünkre néhány fegyver- és lőszerboltot, katonai raktárakat, továbbá az első pár hétben kifejezetten örülnék helikopterekről ledobált konténereknek, telve meglepetés fegyverekkel és vetőmaggal. Osan van, köszönjük, az megfelel élelmiszerellátónak is.)

Ekkor visszakozott kissé partnerem is: Nem konkrét világvégéről van szó, hanem csak bezár a spirituális gyorspénztár, aki eddig növekedett lélekben, annak nagyon jó lesz, de aki nem, annak hajajj, mert ezentúl csak vér és veríték árán lehet lelki fejlődést elérni.

Kötöttem az ebet a karóhoz. Komlószörpjeink közepette kibuggyant belőlem (talán egy kissé erősebb kifejezéssel), hogy „Ez karmikus kitolás lenne minden akkori hétévessel”, és nem látom alapját, hogy így legyen. De ezen a példán remekül szemléltethető, miért van szükség a totális pusztulások ígéretére.

Az ember képes annyira belesüppedni a hétköznapi banalitásokba, hogy nem él valódi, hogy úgy mondjam autentikus életet. Tologatjuk a minőségi létezés kezdetét egy távoli halál reményében, hogy addig is vesződjünk számlákkal, nemiszervek dörzsölgetésével, ki-mivel. De a világvége nem cicózik. Megadja a halál pontos időpontját és az arcunkba nyomja a kérdést: Van-e életed a halál előtt? Erre a kérdésre pedig mindenkinek így-vagy úgy meg kell felelnie – maximum a kérdésfeltevés módja más.

A lelki fejlődés tehát nem időponthoz rendelt kérdés, hanem állandó kihívás. És ebből a szempontból véleményem szerint a világvége folyamatosan történik, de mondjuk oké, 2012 dec. 21. is remek nap lesz hozzá.

vilagvege_filozofiai_eletvezetes.jpg

Beszélgettünk még sok egyébről: Az eltérő időfelfogásokról, a természeti népek erős ciklusszemléletéről, de hogy végül hogy kötöttünk ki a Miss Universe szépségversenynél, azt legközelebb mesélem el. De előtte még, ha mégis bejönne a maja naptár szerinti világvége, hadd kövessem meg Kierkegaard szavaival beszélgetőpartnerem:

Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.”

De ha nekem van igazam, akkor várom egy kiadós világvége-afterpartira. Ő fizet

Szerző: T. G.  2012.12.20. 17:24 Szólj hozzá!

Címkék: filozófia maja világvége maja naptár 2012 12 22 filozófiai dekonstrukció filozófiai tanácsadás filozófiai életvezetés

A bejegyzés trackback címe:

https://filoterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr644975092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.