Ma reggel futótűzként láttam terjedni a facebookon egy vicces brazil tévécsatorna szívrohamtesztjét. A kollégákkal két dologban egyetértettünk: 1, tetszik, nem tetszik, ordas nagy poén, jól megcsinálva. 2, nagyon durva poén, nem lettünk volna a liftben...
Az egyik kollegina felvetette, hogy vajon miért ijedt meg mindenki, és miért nem kezdtek el valamilyen racionális magyarázatot keresni a jelenségre.
Eszembe jutott William Okcham borotvája.
Ockham 1285-ben született angol származású ferences szerzetes, akit a pápa (és aki a pápát cserébe) eretneknek nyilvánított nézeteiért. A teológiai vitákat most mellőzük, mivel jelen esetben számunkra épp' fontosabb, mint olyan filozófus, akinek alapelve meghatározta a tudományos fejlődés irányát.
Szerinte egy adott jelenséget temérdek módon leírni-megmagyarázni. Például megfigyeljük, hogy a kő esik lefelé. Ez leírható úgy is, hogy a kőben több hasonlóság van a földhöz, mint az éghez, és a hasonló a hasonlót szereti. Vagy például úgy is, hogy Isten minden létezőnek célt rendelt létében, és a kő azért lefelé zuhan, nem felfelé, mert így tölti be célját. Ha Isten terve az lett volna, hogy a kavicsok fölfelé repüljenek, akkor több meteorunk, és kevesebb hegyünk lenne. Vagy akár mondhatjuk azt is: gravitáció. Ezek közül a leírások közül melyiket fogadjuk el igaznak? A legegyszerűbbet. "Feleslegesen ne szaporítsuk a dolgokat!"
Egy másik példa. Ülök a Hortobágy kellős közepén, és ütemes dobogást hallok. A nélkül, hogy hátrafordulnék, ezen alapelv szerint okkal feltételezhetem, hogy lovat hallok, és nem mondjuk zsiráfot vagy rénszarvast. Mert ez az egyszerűbb - és valószínűbb magyarázat.
Ockham borotvája néha kicsorbul a valóságon. De legyünk őszinték: adott helyzetben nem sokkal valószínűbb, hogy a halál után is lehetséges a létezés, amit épp megtapasztalok, mint azt, hogy ez egy ál-lift, és egy átverés részese vagyok?
Utolsó kommentek