Tegnap láttam egy videót. Egy női kozmetikumokat gyártó cég egy méltán népszerű énekest arra kért fel, hogy  bókoljon az arra járó hölgyeknek. Mindezt a bókolás népszerűsítéséért (eltekintve attól az apró, ámde véleményem szerint megengedhető ténytől persze, hogy valójában a bókokkal önmagukat népszerűsítették). A videó szerint a magyar nők 49%-a attól érzi magát szépnek, ha másoktól bókot kap. Az énekes személye önmagában garancia volt a sikerre, aranyos happeninget hoztak létre.
Megnéztem a videót, és arra gondoltam, végre. Hazánkban ugyanis nagyon kihalófélben van a bókolás kultúrája.

Kezdjük azzal, hogy rákeresünk a googleban a "bók" szó jelentésére. Ezt fogja kiadni (nem, nem az első helyen, hanem az egyetlen szómagyarázatként...):
1. Hízelgő kijelentés. Kedveskedő, széptevő dicséret, szólam, amelyet udvariasságból vagy önérdekből mond főleg férfi nőnek.

2. Régies: Tiszteletadás. A fej és a derék, esetleg a térd kisebb meghajtása egy magasabb rangú személy előtt.

A meghatározás totális kudarc. Ezért kinyitottam egy 70-es években készül Új Magyar Lexikont, hátha lesz valami használhatóbb definíciónk. Koncentráljunk csak az első felére:
1. Udvarlásként, v. hízelgésül mondott kedveskedő dicséret, szólam.

Negyven év alatt a bók kultúrája olyan mélyrepülésen ment keresztül, hogy egy definícióba belecsúszott a "vagy önérdekből" kiegészítés. Nem (csak) az baj, hogy mára már a bók szinte teljesen kikopott hétköznapokból, hanem amiről még úgy gondolják a férfiak, hogy épp most bókolnak, valójában nem azt teszik.

Manapság a vegetáló bókok többsége hátsó szándéktól terhes. Ezért már nem hiszünk bókokban. A legegyszerűbb kijelentéseknél is a férfi-nő szótár jobb oldalán a "Meg akarlak dugni eufemizusa" magyarázatot találjuk. És így a bókok elvesztik lényegüket: nem a valóságról adnak visszajelzést. Kant híres definíciója: "Szép az, ami érdek nélkül tetszik." Ez az érdek nélküli esztétikum szűnt meg.

Az igazi bókok puszta ténymegállapítások. Nem különöset, ötleteset, vagy nagyot kell mondani. Hanem igazat. Valóságosat. Mert ezek hatnak. A valódi bókok mögül ki kell irtani a  hátsó szándékot. Ez (sajnos) zavart fog szülni. Félreértés. Kezdetben keresni fogják a hátsó szándékot. És amikor rájönnek, hogy nincs, akkor fog a bók igazán hatni. Átütő erővel. Mert ez az igazság sajátossága. Meg - mert nagy hiányt pótol.

De ha nincs hátsó szándék akkor mi értelme van bókolni? - kérdezhetnénk férfitársaim. Az értelme az, hogy ez másoknak örömet okoz. Felvidítja a napját. És ez ki- netán visszasugárzik. Ráadásul a bókoló ember megéli a szépséget. Figyelmet fordít rá, és ettől ő is örömteljesebben él. De ha mindez még nem lenne elég, akkor Schopenhauer, a közismerten embergyűlölő filozófus így ír a bókolásól "Egy kis udvariassággal és kedvességgel a makacs és rosszindulatú embereket is hajlékonnyá és előzékennyé tehetjük. Az embernek az udvariasság olyan, mint viasznak a meleg." A bókoktól tehát egy kicsit puhább és melegebb világban élhetünk. Ez már önmagában megéri, nem?