Beszélgetve az ismerősökkel többen felvetették, hogy oké, tök szép és jó dolog ez a filoterápia, de válság van, és az embereknek nincs pénze az ilyesmikre. E mögött van egy sokkal átfogóbb tartalom is: Luxus-e filozófiával foglalkozni?

Erre a kérdésre válaszolva először Pierre Hadot figyelemre méltó gondolatait követném végig, majd e mellett helyezném el saját nézőpontomat a kérdésről.

Hadot erős – és reális – állásponttal nyit:

„A kívülállók a filozófiát általában olyan homályos nyelvnek, elvont diskurzusnak tarják, amit egyedül a szakemberek kis csoportja képes megérteni. A filozófia csupa érthetetlen és érdektelen kérdést vet fel: olyan elfoglaltság, amit néhány kiválasztott űzhet csupán, aki pénzének és szerencsés körülményeinek köszönhetően ráér ilyen dolgokkal foglalkozni”

A filozófusok közül sokan éppen ebben a „haszontalanságban”, „önmagáért valóságban” látják a filozófia legnagyobb értékét. A bölcselet különíti el a hasznosság kétféle értelmét: „Van ami egy bizonyos cél elérése érdekében hasznos […] és van, ami az ember, mint ember, mint gondolkodó lény javára szolgál.” Egy tisztán hasznosságra, termelésre épült világ élhetetlen lenne, lásd Madách Falanszter jelentét…

Véleménye szerint a filozófiát legtöbben azért érzik luxusnak, mert manapság nem mutat túl az elméleti diskurzuson. „A szókratészi bölcseletnek azonban egyáltalán nem az volt a célja, hogy létrehozzon egy fogalmi építményt, […]: Olyan beszélgetés volt ember és ember között, mely nem vált el élesen a mindennapi léttől. Szókratész az utca embere. […] Megfigyel és beszélget. Nem állítja, hogy bármit is tudna. Csak kérdéseket tesz fel, azok pedig, akikhez a kérdéseivel fordul, végül saját magukat is kikérdezik bizonyos dolgok felől. Saját maguk válnak kérdésessé létükben és cselekedeteikben.”

De Hadot egy érdekes csavarral fordul vissza mégis:

„Ne legyenek illúzióink: az életmódként felfogott  filozófia mindig is luxus volt, és az is maradt. Az emberi élet drámája abban áll, hogy lehetetlen, hogy ne filozofáljon, ám végső soron az is lehetetlen számára, hogy filozofáljon. S filozófiai tudat megnyitja az ember előtt a Föld és világegyetem pazar csodáit, élesebb észleléssel ajándékozza meg, kifogyhatatlan gazdagságot kölcsönöz a többi emberrel való együttlétnek, és lehetőséget ad a jóság és az igazságosság gyakorlására. A gondok, a szükségletek, a hétköznapi élet banalitásai azonban mindig megakadályozzák abban, hogy megvalósítsa ezt a saját lehetőségeivel tisztában lévő életet…”

Vajon tényleg luxus lenne filozofálni? Én nem így látom. De erről majd a következő írásom fog részletesebben szólni.

Forrás: Pierre Hadot, A lélek iskolája. Lelkigyakorlatok és ókori filozófia. Kairosz, Budapest, 2010.