Egy korábbi bejegyzésemben már szót ejtettünk ama felelősség súlyáról, amikor saját életünkre vonatkozóan kell elhatározásra jutnunk. Most nézzük meg az érem másik oldalát: mi a teendő, ha – látszólag - más sorsa van a kezünkben?

Az elmúlt hetekben rengeteg fejtörést okozott egy szakmai probléma, mely kapcsán ugyan éjről éjre gyűltek a pro és kontrák, ám a precíz listázásnál előbbre nem jutottam. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne a leghelyesebb, és ami ennél is kétségbe ejtőbb volt: úgy éreztem, senkihez nem fordulhatok érdemben tanácsért.

A baráti kapcsolatok és a segítő hivatásúak örök nagy dilemmája: hogyan és miképp lehetünk a másiknak leginkább hasznára, ha az bajban van? Mert mondani bármit lehet, de a lépést a másik fogja megtenni, és neki fog fájni, ha nyúlcsapdába lép, nem annak, akitől az egyébként csodálatos ötlet származott. Így azzal a meggyőződéssel fogadtam mindenki észrevételét, hogy bizony a felelősség az én vállamat (és lelkemet) fogja nyomni.

Vannak helyzetek, melyekben végső soron egyedül kell helytállnunk.

Amit a nálam bölcsebbek vagy optimistábbak nyújtani tudtak, az az, hogy kimozdítottak ebből a feszült helyzetből: biztosítottak róla, hogy bármi történjék is, számíthatok rájuk. Meglátásaikkal tovább árnyalták (néhol bonyolították) a képet, ami végül arra döbbentett rá, hogy nincs relatív értelemben vett helyes megoldás. Volt, ami etikailag volt vitathatatlan, de a lelkiismeretem ágált ellene, és volt, amit szívem súgott, de szakmailag kétesnek bizonyult.

Hogy mire jutottam?

Tekintve, hogy nem egy teljes mértékben egyenrangú kapcsolatról volt szó (ahogy a segítő és segített viszonyokra az általában jellemző), semmi mást nem tarthattam szem előtt, csak a másik fél érdekeit. Természetesen nehéz ilyenkor kivonni magunkat egy közös képletből, félresöpörni egyéni motivációinkat, érzéseinket, ám Hippokratész „primum non nocere” aforizmája a mai napig alapelvül kell, hogy szolgáljon számunkra. A legfőbb tehát, hogy a másiknak ne ártsunk. (Hozzátenném, hogy ha egy mód van rá, akkor magunknak se.)

Minden személynek döntenie kell egy bizonyos pontnál, hogy a teremtő önzetlenség fényében fog járni, vagy a romboló önzés sötétségében. (...) Az élet ismétlődő és sürgős kérdése: "Mit teszel másokért?" (Martin Luther King)

Mindazonáltal ezzel még korán sincs happy end. Teljes joggal felvetődhet a kérdés: vajon honnan tudhatjuk biztosan, hogy mi szükséges és mi hasznos a másik számára? Mi van akkor, ha a kliens saját bevallása szerint jobban érzi magát, mégsem gyógyul valójában? Mi van, ha pillanatnyilag ugyan hatékonynak tűnik a segítség, ám hosszú távon csak olajat öntünk a tűzre?

Azt hiszem, valamennyi élet-, vagy tudományterületnek megvan a maga szakavatott (nem feltétlenül elismert) alakja. Ha bizonytalanok vagyunk, vagy éppen teljesen inkompetensek egy kérdést illetően, a leghelyesebb, amit tehetünk, hogy felkeresünk egy hozzáértő személyt és felvázoljuk neki a problémát. Amennyiben hajlandó ránk szánni némi időt, el fogja magyarázni, hogy, ha ezt vagy azt teszed, ennek ez vagy az lesz az eredménye. Eleinte talán még zűrzavarosabbnak tűnik minden, ám minél több a hiteles információnk egy adott problémakörrel kapcsolatban, annál nagyobb az esélyünk, hogy jó döntést hozzunk majd. Ha szerencsénk van, talán elhangzik a varázsmondat is: „mindezek fényében én ez utóbbit javasolnám”. A választás azonban a miénk.

Én is nagy levegőt vettem, és sutba dobva makacskodó önérzetem, leültem egy olyan emberrel beszélni, aki már többször találkozott hasonló jellegű problémával pályája során, mint most én. Bíztam az ítélőképességében, szakmai feddhetetlenségében, s ennek megfelelően annyi átagyalt hét után végre sikerült dűlőre jutnom. Nem állítom, hogy most felhőtlen boldogságban úszom (sajnos nem mindig kivitelezhető „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” esete), viszont tudom, hogy majd később visszatekintve megnyugodhatok, mert igaz ugyan, hogy nem feltétlenül azt tettem, amit szerettem volna, de azt, amit kellett.

filoterápia.jpg

Szerző: T. G.  2013.06.18. 14:00 Szólj hozzá!

Címkék: terápia dilemma döntés segítségnyújtás filozófia probléma terapeuta segítés filoterápia döntéshelyzet

A bejegyzés trackback címe:

https://filoterapia.blog.hu/api/trackback/id/tr395367202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása